Ujlaki Kinga – Felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus kolléganőnk 4 részes cikksorozatával megkíséreljük áttekinteni a változás- és a krízis állapotokhoz köthető jelenségeket, folyamatot, az egyénben, valamint a csoportban tetten érthető hatásait.
Változáskezelés, és ami mögötte van
A lakás szalad, a gyerekek azon veszekednek, hogy kinek van éppen nagyobb szüksége laptopra a tanuláshoz, a párod most kezd bele a harmadik konferenciabeszélgetésbe, miközben te ebédet főzöl, matek leckét írsz és fél kézzel telefonon a munkahelyi e-mailjeidet válaszolod meg. Ismerős a helyzet? Na most épp krízisben vagy!
Ugyan különböző stresszhelyzetek szövik át az életünket, ahogy a példából is látszik a jelenlegi helyzet mégis más: intenzitása és kiszámíthatatlansága új kihívás elé állít minket. A világjárvány, mint ahogy azt egy váratlanul bekövetkező, nagy horderejű, külső eseményhez illik, felültetett minket egy olyan hullámra, melynek nem ismerjük sem a méretét, sem a kiterjedését, sem az erejét, csak száguldunk rajra.
Ez a megélésünk normális, hiszen a mindennapjaink olyan szituációk sorozatára fűződnek fel, amelyek
- érzelmileg nem közömbösek számunkra (sikerül-e minden munkafeladatomat ellátnom, hogy lássák itthonról is tudok dolgozni, közben a gyerekek otthoni tanulását is koordinálni kell);
- a régi, már bevált probléma-megoldási technikák nem vezetnek eredményre (nem küldhetem a tanárhoz oda a gyereket, hogy a magyarázza újra el neki a leckét); valamint
- nem kikerülhető konfliktushelyzetet teremtetnek (a matekleckének meg kell lennie, ha a gyerekkel együtt mi is beledöglünk).
Ha ezekben a helyzetben minden erőforrásunkat (figyelem, racionális gondolkodás, érzelmi megküzdés) a kiutak megtalálására fordítjuk, akkor sikeresen megoldhatjuk a felmerülő konfliktushelyzeteket.
Amikor az eddig bevált szabályok és megoldások meghaladása nem történik meg és / vagy nem vezet eredményre – azaz nem teszünk meg minden szükséges lépést a matek feladatok elvégzésére vagy a tanár visszajelzése alapján erőfeszítéseink nem voltak elégségesek – már krízisről beszélhetünk.
Ha ez az állapot állandósul, és a krízishelyzetek elkezdenek halmozódni, mert a példánál maradva mégiscsak fizetésnélküli szabadságra küldenek a megrendelések visszaesése miatt, ezért kevesebb lesz a következő hónapokban a pénz is, és még a 70 éves Manci nénikénk is megbetegedett, akkor a problémák mellett a negatív érzések tömkelege is feladatot ad. A kiszolgáltatottság, a bizonytalanság, az akadályozottság, a tehetetlenség, a biztonságos világba vetett hit hiánya egymás után és egyszerre is megjelenhet. Nem, nem őrültünk meg, csak fordulóponthoz érkeztünk, melyet ilyen módon jelez számunkra a testünk.
Akár konfliktushelyzetről, akár krízisállapotról legyen szó, a célunk ugyanaz: az egyensúlyi állapot helyreállítása. Ha sikeresen alkalmazkodunk, és megértjük a 7. matematikát, sikerül alkalmi bevételre szert tennünk, és Manci néninek is beszereztük és eljuttattuk a gyógyszereket, akkor egy minőségileg jobb, harmonikusabb állapotba juthatunk. Ha nem, akkor rugalmatlanná és beszűkültté válhatunk.
A stressz-elméletekből tudjuk, hogy a minket ért megterhelések nem feltétlenül negatívak, hiszen fejlődhetünk, tanulhatunk általuk. Lehet, hogy az eseményeket megálltani nem tudjuk, de arról dönthetünk, mit kezdhetünk velük.